Orvostudomány a Nobel-díjak tükréből
Az Orvostudomány a Nobel-díjak tükréből (Medicina văzută ca o istorie a premiilor Nobel) nevet viselő konferencia 2014 december 8.-án, kedden került megtartásra a Mihai Eminescu Kulturális Központban. Az eseményt a Liga Studenților Dr. Camil Varival közösen a MOGYE-napok keretében szervezte meg.
A konferenciának orvostörténeti jellege volt. Nemzetközi viszonylatban fontos felfedezéseket mutatott be, amelyek orvosi diagnosztikai és terápiás szakterületek fejlődéséhez vezettek. A tudományos fonalat a felfedezések hátterében rejlő különböző történetekkel összefonva, Dr. Camil Varinak sikerült a hallgatósággal megosztania a bemutatott személyiségek életének vízválasztó történéseit.
Az első orvostudományi és élettani Nobel-díjat Emil Adolf von Behring kapta 1901-ben a szérumterápia kidolgozásáért, amelyet az akkori elbiráló bizottság úgy értékelt, hogy „egy fegyver a betegség és halál ellen”.
Két évtizeddel később, 1923-ben Frederick G. Banting és John Macleod az inzulin felfedezéséért Nobel-díjjal lettek jutalmazva. Vitára okot adó történet, hogy Nicolae Paulescu már 1922-ben izolálta az antidiabetikus hormont, viszont antiszemita megnyilvánulásai miatt a közfigyelem a tudományos munkásságáról áttevődött a politikaira.
1952-ben az orosz Selman A. Waksman a streptomicin felfedezéséért részesült kitüntetésben, úgyanis ez a tuberculosis elleni első antibiotikumként van számon tartva. Az 1882-ben R. Koch által felfedezett tuberculosisnak nem csak orvosi vonatkozásai vannak, hiszen az egész társadalomra gyakorolt hatásai is ismertek. Az irodalomban Alexandre Dumas író A kaméliás hölgy nevet viselő regényében bemutatja egy korabeli tuberculosisban szenvedő prostituált életét.
Tíz évvel később, 1953-ban, Francis H. Crick, James D. Watson és Maurice H. Wilkins a nukleinsav molekuláris szerkezetéért kapott Nobel-díjat. Szintén fontos következménnyel járt a brit James W. Black által 1988-ban felfedezett propanolol.
Camelia Coviltir – önkéntes, blog.umftgm.ro